kklóóór

ahogy a 70-hez közelítek,
üdvözlőlapokat, leveleket, ajándékokat
kapok ismeretlenektől.
gratulálok,
írják,
gratulálnak.

de tudom, azt gondolják,
ahogy éltem,
meg kellett volna már döglenem
félidőben.

teletömtem magam mindenféle
szarral, felelőtlen
voltam,
tojva arra,
hogy megőrülhetek.
mégis itt vagyok,
az írógép fölé görnyedve
ebben a füsttel teli szobában,
és balra a nagy kék
szemetesvödör
dugig üres
sörösdobozokkal.

az orvosoknak nincsenek válaszaik,
és az istenek
némák.

gratulálok, halál,
a türelmedhez.
pedig besegítettem, ahogy csak
tudtam.

most itt van ez a vers,
aztán kimegyek a balkonra,
milyen szép az éj.

rövidnadrágot és zoknit húzok,
megvakargatom jó öreg
hasam,
kinézek,
kikémlelem,
ahogy a sötét sötétséggel randevúzik.

milyen őrült egy játszma
volt ez.