Tavaly november vége felé, egy vasárnap délutáni laza ejtőzés során volt egy elég rohadt álmom, hirtelen zuhantam bele, elnyelt az örvénye — majd már az ébredés felé haladva, de még félálomban rettegtem, mi van, ha tényleg úgy van, csak a tudatom egész egyszerűen kiszorította magából; egy elhárító mechanizmus révén, szimpla eltagadással kiürítette agyam az emlékét is, mert nem bírtam megbirkózni vele, hogy álmomban azért előtörjön, és igenis ébredjen fel a bűntudatom, mert elkövettem valamit… Még akkor leírtam, és természetesen féltem tőle — nemrég újra elolvastam, s zártam is be azonnal a geci álom gyilkossággal.doc nevű fájlt (melyet mindjárt örömmel fogok véglegesen törölni). Most meg már nem tűröm tovább, hogy zsarnokoskodjon fölöttem: elengedem, menjen, hagyjon.
Az álomban is inkább csak emlékképként ködlött fel, hogy valamikor 2009 tavaszán, mintha nem lenne eléggé sötét és zavaros az az időszak már magától is, embert öltem, egy nőt, majd másnap egy férfit, utóbbit sem ismertem, vele távolról végeztem, de fegyverhasználatra nem emlékszem, a nő arca előttem van, de nem ismerős sehonnan sem, az álombeli emlékben egy tó partján ültünk (leginkább az ongai bányatavak egyikéhez hasonlított a környék), megöleltem és megcsókoltam, tudtam, hogy nem sokkal korábban szeretkeztünk is, arcát simogató kezeim a nyakán összefonódtak és egyre szorosabbra záródtak, rám nézett előbb ijedten, de nem kiáltott fel és nem is védekezett, aztán tekintete nyugodttá és megértővé lett, kis mosolyra húzta száját, éreztem, hogy nem hibáztat, sőt megért, lehunyta szemét, csak szorítottam a nyakát nagyon hosszan — aztán rögtön a második, a férfi; mintha semmi bűntudat nem lett volna bennem ezek miatt, itt ez az ocsmány érzés, hogy „semmi” az egész, megtettem, okát sem tudom, miért, majd gyorsan felbuktam félálomba, onnantól jött a rettegés és az önvád, hogy esetleg tényleg ez történt.
De nem, nem történt ilyen, mégis agyon akart nyomni, ahogy befészkelte magát a fejembe, hogy csak azért is lehetségesnek tűnjön föl. De csak ne tűnjék föl ilyenként, ne nyomjon tovább; engedem, menjen, hagyjon.
új kommentek