kklóóór

Fél három múlt, és ami azt illeti, úgy gondolom, komoly előrelépéseket tettem a tegnap emlegetett bizonytalansági együttható feltérképezésében.

1+1 csak bizonyos körülmények között eredményez kettőt (az most más kérdés, hogy többnyire éppen ezek a bizonyos körülmények állnak fenn). Vagyis egyes esetekben 1+1≠2, hanem 1+1≈2, mert ha 1=1/2+1/2, valamint 1/2=1/4+1/4, illetve 1/4=1/8+1/8, és így tovább, akkor felírhatunk egy végtelen összeadássort, mellyel viszont éppen hogy nem lehet meghatározni, mindössze csak megközelíteni az 1 értékét: 1≈1/2+1/4+1/8+1/16+…+1/n — kizárólag közelítő értékeink vannak, és alighanem pusztán a jó szerencsénknek köszönhetjük (már ha van olyan egyáltalán), hogy ebből mindeddig nem lett komolyabb baj. (Holott lehetett volna: e közelítőleges „valós” érték és az „ideális”, általában feltételezett [tulajdonított] érték közötti eltérés bár nagyon sokáig fel sem tűnik, annyira kicsi, de komoly nagyságrendek esetében már súlyos jelentőséggel bírhat ez a differencia.)

Másfelől mindebből egyenesen következik az is, hogy azon a legendás versenyen, melyen a teknős a táv felét kapja előnyként, nemcsak Akhilleusz nem lesz képes utolérni a teknőst, de a teknős sem érheti el soha a célt.

(Aki pedig esetleg arra gondolna, hogy elmém konzisztenciája talán nem egészen folytonos, azt meg kell nyugtatnom [vagy ki kell ábrándítanom, as you like it], minden rendben, egyszerűen csak a gondolatszabadság barátja vagyok, és egyetlen gondolat sem lehet oly abszurd, hogy ne lenne bátorságom megragadni.)