Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

Viviszekció

2010.12.06. 10:26 k.kabai l.

Csak megint mint egy (két) idióta, ám ettől még nem kevésbé nyomasztó álom (saját szemmel akarni látni, ezzel megsemmisíteni a hagyományt, egyszersmind hagyományt is alapítani), a nekropszia szabványos menete szerint elsőbb az externális vizsgálat, felületi rátekintés (ez egy koszorúslány-ruha), vízpart, nők, előző éjjel a hajón megerőszakolták őket a katonák, mondják (valaki rettentően szerette egy napig), nem sírnak, óvatosan panaszkodnak, csak tudjuk, hogy megtörtént, nagyjából minden sötétbarna meg tintakék (aztán kidobta, mint egy karácsonyfát), majd együtt nézzük végig, ahogy a hajójukra tüzet nyitnak, akik el akarják még a nyomukat is törölni teljesen (olyan különleges... aztán az út szélére kerül), megölni őket, vörös lángok csapnak föl (az angyalhaj még lengedezik rajta), ez nem csak torkolattűz már, a hajó kigyullad, s nem tudok semmit csinálni, eszköztelen vagyok, tehetetlen, és gyáva is talán (mint egy megerőszakolt nő, a bugyija kifordítva, ragasztószalaggal lekötözve), vizes a ruhám, fázom, és mintha mégsem félnénk attól, hogy lelőnek, vagy mintha nem attól félnénk (illik hozzánk).

Tovább haladva, mert jön az internális analízis (emlékszem, emlékszem, nem tudom, mire), sorban a koponyától, mintha két eszköz sajátos és immanens tulajdonsága lenne az oppozíció (a kutyától fosok, az embertől hányok), jóé és gonoszé, micsoda hülyeség ez a leegyszerűsítés, gondolom most arról, ami akkor még felcserélhetőségében is természetesnek tűnt föl (nehéz a nyelv; töröm), megyünk tovább, a mellkasnál az egyik zörömbölve kotyog, felhangzik a Machine Gun, a másik inkább csak sípol és gurguláz, hallom a Machine Gun karcos hagjait (miközben rádöbbenek, vannak feloldható, s így „megszeghető” ígéretek, hát feloldom, holott egyébként sem hinném, hogy betartatna, volt, ki engem oldott föl, nyilván kimondatlanul is), a hasüregnél már öt tétel csomósodik ki a két végletből (és felesleges aggodalmaskodni holmi fotográfiák miatt, melyek szükségszerűen megsemmisíttettek egy sírós gyurmázást követően), nem is teljesen értem, hogyan lesz a záróakkordban a kettő eggyé (visszhangzik a tévéből a reklám, hogy „játsszam újra”, és hadd ne akarjuk tudni, mit is), hogyan kaphat ez formát, pláne ilyet (de azért mégsem lehet mindent a függőségre fogni), a kismedencei komplexumnál tartva minden konkrétum eltűnik nyomasztóan gyorsan, hogy csak valami meglehetősen homályos emlékkép maradjon (ugyan mit is „szeret” és „nem szeret” az ember), a nyaki komplexumnál befejezve a vizsgálódást felmerülhet a gyanú (ahogyan Dimitrij Lénáról mesél), talán valami nagy ismeretlen akarata ([és nincs válasz:] minden nap tanulni egy új szót, azt kellene), hogy mégse lássam rendesen (e világok mindegyike a tiétek, kivéve az Európát — ne szálljatok le rá!), mégse tudatosulhasson (ha olyan világokról álmodsz, melyek sosem léteztek vagy soha nem fognak létezni, és boldognak érzed magad, akkor feladtad) — miközben akad, aki elgondolja Budapestet lángokban.
 

Szólj hozzá!

témák:  budapest függőség álom test nyelv szín gyáva ébredés boncolás analógia anzix

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr92496526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása