Senki sincs itt,
és a test állítja: bármit mondott is,
nem mondta. De semmi nincs,
test sem, és amit kijelent,
nem figyeli senki,
te se.
Hóeséses éjszaka. Az esemény
megismétlődik
a fák között. A toll
körberajzolja a földet, bár már nem tudja,
mi történhet, és a kéz, mely tartja,
eltűnt.
Ennek ellenére ír.
Ezt írja: kezdetben
a fák közül egy test sétált elő
az éjszakából. Írja:
teste fehérsége
a föld színe. Itt a föld,
és írja: minden szín
a csend színe.
Nem vagyok. Soha nem állítottam olyat,
amiről azt mondod,
hogy mondtam. És igen, a testben
semmi nem hal meg. De látod, minden éjjel
a fák csöndjéből
az én hangom hallatszik,
sétál feléd.
Paul Auster: Fehér éjszakák
2010.10.22. 11:21 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás kép auster
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr72390545
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek