Aki megfulladt, annak
ez a lap mintha
egy tengerbe dobott
palackban volna.
És
mint az ég, útra kel,
hogy földet lásson, esetleg
felé lebeghet
a föld visszhangja,
az eső emlékével,
a vízre hulló eső
zajával telten.
És
meg fogja tanulni,
a hegyek tetejéről most
leszálló hullám
dacára, hogy negyven nap
és negyven éj
egyetlen galambot sem hozott
vissza hozzánk.
Paul Auster: Fehér
2011.04.04. 18:39 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás auster
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr932799526
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek