kklóóór

Megtaláltam az árnyékot. Vagy esetleg az árnyékok találtak meg engem — talán sok minden van, amit nem kellene elmondanom, ha gondolom, érzem is. Rég várok valakire, aki mindössze ennyit mond: „He?” „Nem találja a szavakat, fiacskám?” — csak úgy, egy csapásra megszűnik a…

Most már olyan büdös vagyok, hogy felesleges volna megfürdenem. Nem jutottam sokra: bárhogy forgatom is, a történtek velőtrázóan ellenállnak a racionális értelmezésnek, csak a dacos, borotvaéles emlék maradt meg — és az ezt szükségszerűen követő eszelős nosztalgia. (Yoda…

— Mi az? — Azt hiszem, aranyér. — Vegyél észre, itt vagyok én is, és ne menekülj el… — Azt se tudom, igazából mi is a Hold. — De a tested tudja. Csak az elméd felejtette el. — Végül is csak azon múlik, melyik irányba nézel.  

Mondják, a 13 szerencsétlen szám, a halál és a rothadás előjele* — miközben épp ennyi holdtölte figyelhető meg egy évben (kedveljük), ráadásul a 13 páratlan szám (szeretjük), mi több, prímszám, sőt ikerprím a 11-gyel (nagyon szeretjük), és a Fibonacci-számsor hetedik…

„Vizuális emlékeim”, azaz fotóim* jó része törlésre került, persze szakszerűen, tehát csak kesztyűben, csipesszel érintve.     * Pontosabb lenne azt mondani, hogy emlékezetem vizuális protézise, mely éppen hogy akadályoz, miközben látszólag támogat.