kklóóór

— Részeg voltál? — Nem. — Miért? — Egészségedre! — Hogy csináltad? — Sok minden vagyok én, de fiatal már sehogy sem. — Viszont akasztott ember se. — Na hja. Azon még dolgozni kell.  

— Furcsák ám a reakcióid a történésekre. Ha meg nem sértelek, kurvára nem tűnnek adekvátnak. — Na hja… van az a pár hang, prüntyögés a zongorán… és nem enged el, nem hagy nyugodni. — A lámpásod csak az, hogy minél hihetetlenebb, minél jobban fáj,…

„Néhány percig növekvő kétségbeeséssel és dühvel rohant a vesztébe, és nem is gondolt közben másra, csak arra, hogy növekvő kétségbeeséssel és dühvel rohanok a vesztembe.” (Terézia Mora) „Az elme teremthet poklot vagy mennyországot akár, megteheti, az ő…

A frakk nyilván túlzás volna, de a fehér ing a minimum, míg alig hallhatóan suttogom: nyár volt stb. Hazudni fogok. Hazudni kell, ha már minden úgy lett, ahogy volt, semmi nyár, tompa fény, szürke zúgás, érdes szagok, fanyar felületek, vacak buké mindegyre. Mint talált tárgyat,…

Mint egy elutazás, jut eszembe hajnalban, amikor felrémlik előttem egy jelenet, egy kép emléke (eszelős nosztalgia), közel öt évvel ezelőttről, amikor is hosszú ideig járt fejemben egy kép, egy fotó, mely akkor valójában még nyilván nem létezett, csak egy előhívatlan negatív…