kklóóór

— Kutyából nem lesz lókolbász. — Na igen, feltámadni nehéz. — De hogy jobb vétkezni és szenvedni a bűntudattól, mint egyáltalán nem vétkezni? — Kutyából nem lesz lókolbász.  

— Néha kutya a nyúl is. — A pszichiáterem szerint meg bűntudatfüggő vagyok, bár nem hallott még ilyen szimptómáról.  

— Hol is kezdjem… Nem te tehetsz róla… Bár tulajdonképpen mégis… — Ne kérdezz, mert nincs válasz. — Jobban éget, mint hittem volna.  

— De az nem szabadság volt, hanem gyomorgörcs. — Legalább hazudj valami szépet.  

— Na mi legyen? — kérdez a hang (nem a hátsó utasé). — Lehet, elpilledtem egy pillanatra, és lemaradtam a poénról. — Oké, intézd el annyival, hogy egy alkoholista szar vagyok.  

— Jól nézel ki. — Kár hogy nem érzem… se jól magam. — Akkor menj udvarolni! — Ezt most nem értem, de hát ez már csak az én bajom. Ráadásul kénytelen vagyok mindent elmondani. Mert mi van, ha az jut eszembe, hogy „kedves emberek,…

Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak. (Amit az olvasó maga is megtehet, azt hagyd az olvasóra.)