kklóóór

Hogy kissé elhanyagoltam a honlapom, április végétől nem is nagyon került ki oda semmi új, most pedig (a most ebben esetben a múlt vasárnapot jelenti) nekiálltam pótolni az elmaradtakat, hát megdöbbentem, e fél év alatt mennyi minden történt, mennyi mindent csináltam („oszt minek?” — kérdezi kuncogva a Hátsó Utas), és még akkor is soknak tűnik ez, ha például a képsorozatok azért többnyire régebbiek, bár csak most kerülnek ki.

És most van hozzá képem, ajánlom magamat, mintha valakitől eltanultam volna a gátlástalan önfényezést, képes vagyok idemásolni a frissítések jó részét, nagyjából mindent, ami immár olvasható, nézhető:

új versek, versfordítások és próza:
— egy szó nyolc alibije
— szerelmi képlet
— álom, döntés, terv, stb.
— éj, ha jönnél
— és
— [...]
— velence süllyed
— elvesztett országút, újhold
— holdkór
— anzix
— priusz
— az hét
— finálé
— ambulancia
— 2001
— 2010
— lítium
— sincs
— kivon
— Vocativus (2005; Nyilas Attila: Vokatívusz)
— Fehér éjszakák (Paul Auster: White Nights)
— Csendélet (Paul Auster: Still Life)
— Délszak (Paul Auster: South)
— Árnyékhoz az árny (Paul Auster: Shadow to Shadow)
— Kármentés (Paul Auster: Salvage)
— Beltér (Paul Auster: Interior)
— Előrevetülő árnyékok (Paul Auster: Fore-Shadows)
— Falfirka (Paul Auster: Wall Writing)
— Dolgok (forgatókönyv, 2005)

új kritikák, recenziók, esszék, interjú és riport:
— Nyers, édes, szent (Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml)
— A zűrzavar hiánya (RZA-interjú; Kabai Csabával közösen)
— A Pokol és annak tüze (RZA a Dürer-kertben, 2009. július 3.)
— On the Wrong Side of Hell (Marilyn Manson a Volt Fesztiválon, 2009. július 4.)
— Csendes gyászmunka (Jacques Roubaud: A nagy londoni tűzvész)
— „Mind, mind a részletek! (Lénárd Anna – Földes és Társai Építésziroda: Részlet kérdése)
— Abszolút pozitív, szilánkos para (Beat Dis: Proof Positive)
— Kis nyári zene (körkérdés-válasz: Kis nyári zene 9.)
— Részlet a velencei vázlatfüzetből (körkérdés-válasz: Másik városom)
— Marilyn Manosn-koncert
— Charles Bukowski: A semmitől délre
— feLugossy László: Arcmentes arcképcsarnok
— Verebics Ágnes: Szőröstül-bőröstül
— Pollágh Péter: Vörösróka
— Bajtai András: Betűember
— Szombathy Bálint: Marék homokot szorongatva

új képek és képsorozatok:
— cím nélkül (testnyomat, akril, üveg)
— cím nélkül (akril, üveg)
— meg sem (vegyes technika, vászon)
— velence (fényképek, 2007)
— szép lányok, utánam aztán tényleg ne sírjatok (c-grafikák, 2007–2009)
— „a (ki)pontozós” (vázlatfüzet, filcrajzok, 2009)
— „a nagy fekete” (vázlatfüzet, filcrajzok, 2009)
— „a kis színes” (vázlatfüzet, pasztellrajzok, 2009)
— kilenc új talált szöveg

Oszt minek.
 

Van, aki csak néz, de nem lát; más lát, de nem lép; van, aki csak hallgat, amikor beszélnie kellene, más csak fecseg folyamatost; van, aki fél órára sem ad kölcsön egy sörrevalót, amíg befejeződik a nagyelőadás, de ha majd kölcsönzöl neki, előszeretettel feledkezik meg róla; van, aki a vállát vonogatja, miközben számot kellene adnia, más meg epét hány a gondolattól, hogy mégsem lehet számadó; van, aki tárgyat keres vágyakozásához, más imádatának meg egyenesen isten kell; van, aki beéri annyival, hogy magyarázat helyett csak hallgat, s van, aki elhallgatja ezt a hallgatást; van, aki alkalmatlan időben hangosan felröhög, de a közös költséget nem fizeti; van, aki élvezi, hogy bárkit megkínozhat, megölhet, apró darabokba szeletelhet, a testrészeket pedig oda teheti dísznek és trófeának, ahová csak tetszik, ugyanakkor siránkozik, milyen rossz is a pártatlanság; van, aki naponta csak egyszer mosna fogat, más lépcsőjárás közben is dohányozna; van, aki adna a lázából, más a súlyos árnynak ad igazat; van, akiben bárki törzsvendéggé válhat, másból a törzsvendégek halnak sorra ki; van, ki flegmán lapozgatja az újságokat, és szóra sem érdemesít semmit, mást pedig pompás agóniára várnak ugyanazok a lapok; van, aki senkire sincs tekintettel, s így sikolt fel, amikor elélvez, más még a cipőfűzőjét is gondosan tisztogatja; van, aki tudja, milyen egyszerű hazudni napra nap, és nem keveredik kommunikációs zavarba, más pedig szégyelli saját őszinte szavait is; van, aki elveszti a fejét, más csak a rossz idő esetén hagyja a megőrzőben a felelősséget; van, aki nem tudja, mit keres a Duna-parton, más tudja, hogy épp őt fogja gyászolni vagy megvetni; van, aki csak megaláz mindenkit, olyan hiú, más vak az alázattól; van aki lopja a napot, a holdat, más napra-holdrakész; van, aki megdöglik, és semmi sem változik, más meg csak táncol; és így tovább, és így tovább; és így tovább, pedig a bolt elárusításra van berendezve, nem nézelődésre vagy tapogatásra, a helyre szóló vonatjegy az utas érdekeit védi, a sztalker könnyen megsértődik — megérkeztünk, innen indulunk: bár egyszer minden ebnek joga van harapni, a helyzet mégis az, hogy a kutyát is be lehet csapni.
 

(A kép Jaroslav Schwarzstein egyik illusztrációja
Vlagyimir Szorokin Hamvak [Пепел] című szövegéhez;
forrás: http://srkn.ru/graphic)
 

Egy hasszid rabbi mondta:
— Jó, hogy az Isten nem lakik
a földön. Mert naponta
bevernék az ablakait.

(E rövid vers ideidézésével csatlakozom Andrassew Iván felhívásához;
a vers forrása: Digitális Irodalmi Akadéma)
 

úgy van bár feltüntetve, komplementer próbatest,
de ez mégsem egyenrangú utak kereszteződése.
az alapszínekkel dolgozik a démon,
csak azokkal operál, megveti a tetrakromátokat.

vérzékeny önutálat, fájdalmas mellékállás;
a szín csak egy érzet, az elme egyik reakciója a fényre.
az eszkimó asszony napvak hold, talál és tart.
korlátozott cselekvőképesség; fogad, enged.

szánalmas és hazug redundancia, léha és locska;
de komolyan: a végén mind nevetni fogunk.
korán kelt a vágy, mi elmém kockáival játszik,
a torkolattűzben felvillan a semmi jót nem ígérő arc.

égi lom, világ sírköve, sunyi far-pofa,
fényben fürdik, de a fényhordót eltaszítja.
bárki arcbőrvastagságára féltékeny lehet az ember,
rihe lelkek között keresve bizonyosabbat, mint a kocka.

nem nézni oda, még vállat se rántani.
összevissza beszélek, nyilván, mintha,
mondanék még valamit, de engem sem érdekel;
fut, rohan előlem az élet, fehér hó, fekete kutya.
 

Kérés Faludyért, a méltóságunkért

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.

Andrassew Iván
 

ez a rohadt nyugalom.
ez a köcsög béke.
egy bohózat szereplője vagyok,
az előadás 2009. január 19-én kezdődött
(a főpróba jóval korábbra datálható,
és a premier, úgy tűnik föl, még mindig tart).

én már úgy vagyok otthon, hogy nem vagyok otthon;
az egy problémával érkező — mindig van,
mindig kísér soha — tízzel sem tud távozni.
(jut eszembe, egyszer, szánalmas pillanat,
eltévedt honvágy, állítólag ezt mondtam:
„már három napja folyamatosan beszélek
egy pszichológusnőnek,
de még mindig nem szopott le.”
— mocskos az első rész,
mocskos a második,
a harmadik meg végképp.)

nyomorult nyugalom, szervesen kikényszerített béke.
éhséget a szónak; nincs senki, akihez beszélhetnék,
ha többet valóban nem érdemlek mégse,
úgy tényleg csak átutazó voltam, többéves tévedésed.
ne is firtassam, hogy volt ez a történet vége.
gennyes a hívórím, egyedül a lelkiismeret hiányzik belőled;
gennyes a válaszoló, gyáva sperma, se kiköpni, se lenyelni,
nem is érinteni, mert csak éget — a ráütő meg pláne.
nyugalom, béke.
nyugalom.
béke.