A feladat: méltatás. A feladat: lehetetlen, mondom is, miért.
Mint tudjuk: az avasi keserű magával ragadó, felkavaró, nehezen feledhető élveboncolás (Keresztury Tibor írása, Litera.hu). Ez nyilván nem alaptalanul lelkesült megállapítás, a mű jelentőségéhez méltó felütés, első reakció, egyben a koordinátákat megadó igazodási pont, olvasó és kritika számára — tud-e szebbet, többet, igazabbat állítani elemzés — ahogyan mondva van — Hajas, Erdély, Szentjóby, Balaskó örökösének József Attila felől érzelmekkel közelítő munkájáról. Ha tud, se könnyen. Fogva tartják az élveboncolás dimenziói
Nekem egyébként ez az élveboncolás körülbelül a kabai lóránt előzetes megfontolásokat nem ismerő őszinteségét jelenti. Az én avasi keserű-élményem a megébredésé, ahogyan a tisztuló tudat értelmet talál, összefüggéseket, a felismerés ajándékát kapja. Reggel lesz végre valami rémálom után, és akkor már jó, ha azt is tudjuk, milyen reggel. kabai lórántot olvassuk, ez persze szigorúan kabai lóránt világa, de számunkra is ismerős kiterjesztés. Lehetséges a ráismerés, az élethasználatiutasítás fejezetének tanításai például valahogyan közös tapasztalatot is összegeznek. Szuverén és szabad világleírás ez, eldönthető és eldöntendő, mi tartozik ránk belőle. Vagyunk-e bizonyos értelemben kabai lóránt. Szerintem igen.
Az avasi keserű fontosságát a megfigyelés alapossága és az összegzés pontossága adja. Minden nap tanulni egy új szót, azt kellene — ezt írja (viviszekció), és mint aki túl van ezen a leckén, ismeri, és a helyén használja az összes megtanulható szót — ne legyenek kétségeink, még ha ő maga kétségeket ébreszt is: képes-e visszaadni az ábrázolás szándékát az ábrázolat (kartográfia), és ez a kétely is erősíti a gondolat rendszerét. Lám, ezt is tudja, kibírja, mert nem kérdés, hogy a része.
kabai lóránt lírája erősen gondolati művészet, akkor is, ha érzelmekről beszél, vagy amikor különösen személyes. Érdekes egyébként, ebben az embert a gondolataival ábrázoló költészetben, ebben a levetkezésben mennyire kevés, szinte mellékes az életrajzi elem. Pedig. Pedig.
De ha már ez, kikívánkozik az is, mennyire pontos a fogadtatásban és a befogadásban a helymeghatározás — a szülőföld lírája-e az avasi keserű? Keserű miskolci versek, savószínű ég alatt?
Azt mondanám, a címen túli három földrajzi utalás lehet éppen az univerzalitás bizonyítéka — van eredet, nem a semmi erőterében születik a megnevezés, hogy milyen is ez, ha az pontosan nem is megragadható, hogy mi ez az egész belakott univerzum (névvesztés). A milyenség megnevezése a viszony maga — kabai lóránt a hűvös illúziótlanság, az eszméktől mentes tárgyilagosság, a kedvetlen szomorúság és az irónia, önirónia határai közül figyel és beszél. Nagy levegő az élet (vasgyári capriccio); tudom, amit tudok, és bár ne tudnám (modell); keletre néz az unalom (egy félreértés magánélete); minden költő majom (csak eszembe jutott); az élet szép, szép az élet (tetánia). Tételmondatok. Igaz, amit állít? Nagyon igaznak hangzik.
Elhangzott az avasi keserű bemutatóján,
2014. március 10-én a miskolci Móra Ferenc Könyvtárban.
Fotó: Mihályi Helga és Radeczki Zsuzsa
új kommentek