..életveszély..
(azt hiszem, te vagy az egyetlen
ember, akire rábízhatom magam
igazán, akinek megengedem és
akitől elvárom, hogy bevigyen a
hárshegyre.)
íme
a papírgalacsinon kisimítás után
(számomra immár csak szemüveggel)
olvashatóvá vált szöveg betűhíven,
melyet juhász gyula általad annyira kedvelt,
vélhetőleg késői fotójára emlékeztető
öltözékben és arckifejezéssel adtál át
a petőfi irodalmi múzeum éttermében,
a jogilag tizenöt éve önállósult
józsef attila kör születésnapi buliján.
egy dolgot ígérhetek:
nem fogok úgy rendelkezni ügyedben
(ha erre egyáltalán módom nyílik),
hogy ne mennék oda megnézni,
voltaképpen mi van veled:
meztelenül kuporogsz-e a sarokban,
lehetőség szerint csupaszra borotválva
(természetesen beleértve hajad,
szemöldököd és fanszőrzeted),
majd megmondják, kb. mióta szótlanul
— s hogy előtte napokon át mit üvöltöztél:
amit elkezdtünk, azt most már fejezzük be,
mama kínzó fejfájása vagyok,
beindulááás, dzsihád, ilyesmiket —,
elutasítasz-e ételt s talán italt is,
beleharapsz-e hozzád bekukkantó
családtagjaid lábikrájába,
golyózol-e ürülékeddel
(mindezt csak ízelítőül, a pusztítás
most feltoluló képeitől eltekintenék).
az eshetőség dacára, hogy bizonyos mértékben
megjátszod magad, orvost hívok
(előbb, gondolom, körzetit).
ő véleményt mond,
(azt borítékolom,)
s akkor jön a döntés.
illetve odázható még
tizenkét, huszonnégy órán keresztül
(ha annyit kibírok cigarettáim
lázgörbéi közt, talán átölelve,
mint halott ikrek, egymást
— olyan lehet az örökkévalóság —,
bár feltételezhető, hogy jegyzetelni fogok,
amit nyugodt szívvel tekinthetünk
szakmai ártalomnak).
kérem
a betegek urát, a sírók istenét,
elmém világosítsa majd meg,
lássak túl saját nyavalyáimon,
bocsássa meztelen idegeimre
a megértés kegyelmes palástját,
de időben ismerjem föl a határt,
meddig terjed az áldozat,
és hol kezdődik a kárhozat.
s a döntés? mondom, akkor jön,
akkor hozom meg.
(nyilas atilla: [sugar]free,
szoba kiadó, miskolc, 2006, 89–91.)
új kommentek