kklóóór

— Ki akarna kiadni egy ilyen sületlenséget? — Kinek jut eszébe megírni?  

— Na és mi van a köteteddel? — Nem tudom, és most nem is érdekel. De várj, melyikkel? — A szarabbikkal.  

— Bár a könyvedet leginkább nihilistának nevezném, azért lappang benne némi romantika. — Az nem sok. De nem elégedetlenkedem. Én többet már semmivel. — Ha akarnálak, se tudnálak bántani. A magad ellensége vagy. — Akkor majd otthon kisírom magam a vállamon.…

— Mondtam, hogy bármi történjék, bárhogy alakuljon is, biztosan nem fogok még egyszer megházasodni. — Csak ne kövesd a kierkegaard-i mintát, mert meg fogod bánni!  

— Nem szeretném, hogy ilyen rosszkedvű legyél. — Én se jókedvemben csinálom.  

— Árnyék ez a nap. — Szarjál faszt. — Megvetem a lábam, megvetem a kezem, megvetem az egész testem… — Bármi és bárki, aki és ami túl sok időt tölt itt, az berozsdásodik, megfullad, szétzúzódik és megsül. — …unom és utálom magam. A…