kklóóór

— Nem csak az látszik, ami van — ott a gond, hogy a szemek olykor bizony sokat csalnak. — Én ugyan megbízom a látásomban, de neked is hinni tudnék.  

— „Armando wants to meet You”? — Kurva meleg van. Kinyalsz most? — Totál csődtömeg, ha tudni akarod az igazságot. De azt hiszem, már tudod… — Ne legyél paranoiás. Labirintus-szívet rajzolok magunknak.  

— Az isten se mossa le rólam az ördögöt. — Talán elég, ha az orrod megtörlöd.  

— Az, hogy neked nem felel meg, amit válaszolok, és „nem válasz”-ként rakod el magadban, egyszerűen beteg. — Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy ismerem-e Tyler Durdent. — Minek vagy itt? — Lepedéknek. — Spórolj a túlzásokkal, mert később…

— Mi az? — Azt hiszem, aranyér. — Vegyél észre, itt vagyok én is, és ne menekülj el… — Azt se tudom, igazából mi is a Hold. — De a tested tudja. Csak az elméd felejtette el. — Végül is csak azon múlik, melyik irányba nézel.  

— Nem kellene végre egy halk szavú narrátor? — Kinek? — És mi lesz ebből a sok párbeszédfragmentumból? — Fogpiszkáló… ha el nem baszom.  

— Te most kihez beszélsz? — Ez esetben mondd meg nekem, kérlek, te kit kérdezel? — Anyád. — Te.