már csak méla közönnyel figyelek mindent. egyet kivéve. reggel csipetnyi cukor a kávéba — szeretne olykor az ember újra kamasz lenni. tétova látomás, közeledik ringatózva. „látlak. és tudom a neved” — lükteti teste, belsejében fény, mint ki csillagokat nyelt. szíve…
új kommentek