kklóóór

Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.

legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek

vakk

követés

kérdezz

legolvasottabbak

korábbiak

hol a mikor?

2011
<<		>>
jan	feb	már	ápr
máj	jún	júl	aug
sze	okt	nov	dec

új kommentek

klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
Utolsó 20

keresés

témák

1 1≈2 (29)
ajánló (39)
álom (30)
anzix (95)
auster (20)
avasi keserű (17)
dátum (80)
dialógus (83)
élethasználatiutasítás (16)
élni (54)
emlékezés (17)
értetlenség (12)
fehér (16)
fekete (16)
felejtés (11)
félelem (12)
fény (18)
firka (14)
folyóirat (11)
fordítás (31)
halál (18)
hátsó utas (12)
hold (19)
idézet (137)
idő (12)
kemény istván (23)
kép (288)
kérdés (15)
kéz (11)
klór (17)
konkrét (12)
könyv (13)
kutya (27)
műút (40)
nem (18)
néma (11)
név (15)
nyelv (12)
ördög (17)
politika (15)
retrospekció (15)
semmi bajunk (26)
számolni (33)
szív (14)
szomorúság (43)
tandori (20)
töredék (82)
üresség (16)
vers (146)
vetület (24)
videó (48)
vigyázni kell (14)
vonal (13)
wittgenstein (17)
zene (24)

címkefelhő

feedek

RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
Atom
bejegyzések, kommentek

olvasom

miegyéb

cc licenc 2.5

Magyarország, 2011. augusztus

2011.08.06. 13:02 k.kabai l.

tovább »

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Tavaly november vége felé, egy vasárnap délutáni laza ejtőzés során volt egy elég rohadt álmom, hirtelen zuhantam bele, elnyelt az örvénye — majd már az ébredés felé haladva, de még félálomban rettegtem, mi van, ha tényleg úgy van, csak a tudatom egész egyszerűen…