kklóóór

Belépsz, leülsz, felkészülsz; a fény felvillan, kijössz. Talán mégsem készültél fel; a villanás okozta kezdeti sokk lassan oldódik — szemeid elől sötét karikák távolodnak —, feloldódni tetszik. Várakozol, leülnél, nem tetszik. Ismét fény villan, rajtad kívül nem…

Add meg magad, arcod csak önmagáért való, önző harc, tedd legendássá a jelentéstelen profilt, emelj ki egyetlen ívet belőle, felhangzik egy régi, kedvelt melódia, de nem ám a „régi nóta”, majd rögtön rá egy húszéves punk sláger rockabilly-verziója, és a teljesen…

Képtelen vagyok lemondani a nosztalgiáról, legyen az akár eszelős, a tükörképről még pontatlanságában sem, a kontúrjaimhoz ragaszkodom, ha elfolynak is, és a bosszúállást hagyom másra, a másik életére.  

Végtelen apró dolgok. Ez egyszer csupán beleszippantani a bennünket körbefolyó végtelen apró dolgok fényébe. Vagy semmi sem szökhet meg e sötétség csábításától, és felfedi a szem, hogy csak az vagyunk, mitől kevesebbé leszünk, mint vagyunk. Semmit sem mondani. Mondani…