kklóóór

Van egy ismerősöm, aki ismer valakit, akinek a legjobb barátja Magyarország legmocskosabb szájú írója akar lenni.  

Felütöd, bolond ember, a vázlatfüzetet, aki azt kutatja, de sőt rögtön végig is lapozod, ami volt, mint aki elfelejtette, hogy mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki, de hát míg sétáltál, mást sem csináltál, csak a…

Lassú, vízben oldódó álom, gyalog vagyok, nem tudok sáncolni, de látni jó — nemegyszer élünk.  

„Nem biztos, hogy olyan rossz elveszettnek lenni, nehéz szívvel ébredni reggelenként, vagy délben, átsóhajtani pár napot, kiszállni kicsit mindenből, este mondjuk kellemetlen lefeküdni egyedül, ez megúszhatatlan, de miért lenne baj bármi is, nem egyszer élünk, gondolom. Nem…

„A jó kompromisszum után mindkét fél vesztesnek érzi magát.” (Bill Watterson: Kázmér és Huba — Véres mancsú dzsungelmacskaszörny, ford.: Nikowitz Nóra, Vad Virágok Könyvműhely, 2011, 79.)  

Igen. Nem. Nemigen.