„Hétfőre virradóra minden fű elszáradt a világon.”
„Miközben tudom, hogy a vacsorák lágy illata mögött / készül egy vasárnap éjjel, és nekem / élnem kell még, ott lennem, ott kell helytállnom.”
„Épp mert ünnep van. / És tiltakozásképp alázattal akarok meghalni. / Halottan úgy találjanak rám, hímtagom kint, / fehér magok foltjai ruhámon, / vérvörös cirokszálak között. / Biztos vagyok abban, hogy a legszélsőségesebb cselekedeteknek is, / melyekről csak én, színész, tanúskodom, / egy folyóban, melyet senki el nem ér, / meglesz majd végül a maguk értelme.”
(Idézetek Pasolinitől Parcz Ferenc fordításában,
forrás: Mindenszentek és Halottak között — Pier Paolo Pasolini,
szerk.: Parcz Ferenc, Új Mandátum – Montázs 2000, 1995.)
új kommentek