kklóóór

Fehérig faragva rétegzett telünk bronzszín szív- és mennyalakja. Ne felejtsd el, álmatlan kedvesem, én is a havat megelőzve jöttem e világba.  

Az est homlokzata: árnyak, tűz és csend. Nem a csend, de tüze — a légszomjas árnyék. Hogy e fal csendjébe léphessek, el kell felejtsem magam.  

  A teljesen más és az ugyanolyan viaskodó húsa. És most minden olyan, mintha a végső dolog lenne kimondani: egy szó elhangozva a halállal lépett frigyre, és az élet, ez erőm eltűnik. Zárt spaletták. Egykori énem hulladéka üríti ki a be nem töltöttem teret. A…