kklóóór

Koan III.
 
Némaság a hang helyett.
De a némaság mi helyett?
 
 
 
Hogy eredetileg mi helyett!
 
Itt kicsit kapaszkodni kell, de
nagyon kicsit kell csak kapaszkodni.
Szegény Cantor nagyobb bajokkal küzdött.
Emlékezetes az a szerencsétlen szekvencia,
mikor jószerént hetente közölte
kollégájával azt és annak ellenkezőjét,
s megint fordítva.

Az ég szerelmére! Az én gondolatmenetem
szimplább, de versnek ez a vers
megint felülmúlhatatlan, gondolati versnek az,
és szépen is szól.

Arról van szó csupán, hogy
a hang helyett némaság van (1.),
de ez a némaság, ami a hang helyett van (2.),
mi helyett van? Értjük? Honnan került a némaság (3.)
Azaz a 2. és a 3. kb. ugyanaz.
Mi helyett van épp a némaság a hang helyett?
Nyilván nem a csimpánzfű vagy a paprikás krumpli helyett.
De mi helyett? Miért épp a némaság van a hang helyett?

Jó, ha már így szétszálazzuk, el is rontjuk.
Jobb nem érteni pontosan? Valamit, ami pontosan érthető?
Nem. Csak beszélni nehéz róla. Egy Witti 7-be illő cucc.
 

(Tandori Dezső: 2 és fél töredék Hamletnek,
Kláris Kiadó – Q. E. D. Kiadó,
h. n. [Budapest–Szeged], é. n. [2009], 180–181.)
 

mert épp nem volt semmi dolga,
hát úgy gondolta, most megcsinálhat ezt és azt,
amihez egyébként soha nem fogna,
de most a helyzet az alkalom: az adja a lehetőséget,
s miért is ne élne vele, akár vissza, ahogy van; ez van.
és mert jóleső dolog valami valódi őrültséget csinálni,
mielőtt elszabadul a pokol,
hát hozzákezd akkurátusan,
s később nehezen indokolható türelmetlenséggel:
szétszedi azt, ami nehezen forrt össze,
belenyúl a ragadósba, csak úgy viszket a tenyere tőle,
két lábbal dobbant a pocsolyában, hulljon a férgese,
belebeszél, belekérdez, beles;
hallgatózik, kémlel, figyel.
csak mert épp nincs jobb dolga.

(2006)
 

„A kvarckristályban látható sötét felületek a kristály lapjaira növekedés közben rárakódott vékony klorithártyák. Mivel a kristály növekedése fokozatosan ment végbe, a kristályba záródott klorit mint egyfajta szellemkép mutatja a korábbi felületeket.”
 

(Forrás: Kőzetek és ásványok, Szemtanú sorozat, Park Kiadó;
— köszönöm Vécsei Rita Andreának a képet és az idézetet)
 

(Kontextus a Literán)