egy sosemvolt aranykorra gondolok most, mint honfitársaim java, mindennapi tévedésben, pedig csak tükörben bámulom már megint a megereszkedett bőrt és az üres tekintetet; keresem, szépnek mi is tűnhetett fel bárki számára ebben a testben és fejben valaha, fénykoromban. az állandósuló keserű ízt…
új kommentek