kklóóór

— Ne érts félre, kérlek. — Én? Már hogy értenélek félre? De mit akarsz mondani? — Semmit. — Akkor hogy értselek félre?  

— …nos, hol is tartottunk? — Szerintem nem akarod tudni. — Nem is mondok semmit. — Ne is mondj! — Már miért ne mondjak?  

— Kérdezhetek valamit? — Nem kérdés. — Szerinted mi volt az első kérdése? — Mi volt az első kérdése? — Ezt kérdezem: mi volt az első kérdése.  

— Most viszont már határozottan jó kedvem van. — Nem sokáig. — Megkövetem az árnyékom.  

— Valami tanács? — Csak legyél önmagad. — Jó… De kicsoda is az pontosan? — Holnap nem megyek krízisbe. — Az nálam házhoz jön. — De hogy tudod nézni? — Nem nézem. Behunyom a szemem. Elfordítom a fejem. Nem nézem!  

— Hirtelen felindulásból elkezdtem inni. — És az eszed hogy ment el? — Előbb váratlan hirtelenséggel, aztán meg folyamatosan.