kklóóór

— Egyszer csak reggel van. — Valami nagyon rossz előérzetem van… — Utóérzet az. — Csak egyszer van reggel.  

— Azóta piálok, hogy megismertelek. — Azt mondtad, azóta iszol, hogy elhagyott a nejed. — Dehát akkor ismertelek meg.  

(Forrás: Scale of the Universe)  

— Nincs elég hely. — Már hogy ne lenne? — És nincs úr, nincs vacsora. — Inkább bele sem gondolok. — Ne is. Üres vagyok, mint egy szív. — Attól, hogy elbasztam a kedved, még befoghatnád. — Mondasz valamit. De szeretnék egyszer (és tényleg csak…

— Egy befásult, kiégett, cinizmusra is képtelen vén köcsögtől nem sok jóra számíthatsz. — Mintha számítottam volna bármire is. — Semmit nem csinálni. Rosszul csinálni a dolgot. Nem azt tenni, amit kell. — Meg hát a valóságban nem élünk boldogan, amíg meg…

— Nem vagyok jól. — Nem baj. — És azt akarod tudni, merre jártam? — Nem.  

— Csuklóból visszanézel, azaz le. — Hogyan másképp? — Például önreflektíven. — Majd az, akinek három neve van.