kklóóór

— Én szeretem az életet. — Ettől kellene most hasra esni? — Csoda, hogy tárgyal veled valaki.  

— Én szeretem a jó öreg halált… Ezért most kuss van. — Csoda, hogy tárgyal veled valaki. — Szép, érzékeny, posztmodern akrobatika.  

— Lehetsz mérges, mint egy veszett kutya, amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. — Rengeteg minden történik körülöttünk, csak nem tudunk róluk. — Szitkozódhatsz, átkozhatod a sorsot… — Néha úgy érzem, rengeteg mindent láttam már, csak épp semmit sem tudok…

— Mondd csak, az rendben van, hogy az adrenalinfüggőségedet úgy elégíted ki, hogy veszekedést provokálsz velem? — De ha valakire nem számíthatsz, ha folyton mindent elront, akkor egy idő után egyszerűen el kell küldened őt a picsába… Vagy valami sokkal csúnyább…

— Nem is vagy belém szerelmes. Te csak a szerelem eszményébe vagy nagyon szerelmes. — Ha így nézzük a dolgot, akkor tényleg nem érdemes máshogy nézni… — Hát lekapcsoltál. — Nyilvánvaló, hogy autista vagyok.  

— Ne beszélj, mert nem téged nézlek! — Akkor ne mosolyogj, miközben bandzsítasz! — Pedig józan vagyok… — …még… — Nem.