kklóóór

Az est homlokzata: árnyak, tűz és csend. Nem a csend, de tüze — a légszomjas árnyék. Hogy e fal csendjébe léphessek, el kell felejtsem magam.  

Mert persze az algoritmust jól kitaláltam, ám valaki és/vagy valami megtréfált, nem úgy lett, mint akkor szerettem volna, aztán meg már mintha mindegy lett volna, hogy igen vagy nem; mert igen és nem, de ezt persze a hátsó utas sziszegi most, bűntudat nélkül, azt rám hagyja,…

Nálad a bölcsek köve, életem, ne feledd; s bár örök életet, de még csak permanens fiatalságot sem ad, ám a tudást nyújtja, hogy te tudod, te birtoklod a megfellebzehetetlen igazságot mindig, minden körülményben, hát ne restelld használni is: mondd ki magabiztosan az igazad, ügyet…