kklóóór

tegnap este értem vissza Szigligetről, az idei JAK-tábor is hozta a formáját, s bár a beszélgetés a Kemény István Kedves Ismeretlenéről érzésem szerint jól sikerült, konkrétan kiakasztott kissé egy-két dolog, mintha csak az életem jött volna szembe az utcán, ám észre sem…

  Paper Star Kettő volt mindenki előtte, utána, s az ő halála az ő haláluk, míg elkövetkezett az elképzelhetetlen, de ha most el nem jön, eljött volna máskor. Ó, a részletek, hogy kutyájuknak vette a sárga labdát! Játszott vele a Hyde Parkban, megcélzott fát, rudat,…

„Nyilván ez a Torrington is kora viktoriánus arccal élte le az életét, és csak a halál változtatta vissza az arcát természetes formájára, amit megőrzött a jég. Ezen tűnődött Gábor, bár lehet, hogy valamivel egyszerűbben. Torrington és társai halálának körülményei…

    „[...] az évszázados lombok suhogását persze majd nem én hallgatom már, sosem fogom megtudni, mihez lett közöm. Egy biztos: tiszta körömmel kerülni ki a karmolásból, másnak lehet, hogy művészet, nekem a szégyenem. Az megért, aki feküdt már lelkiismerettel, és…

  (A meg sem című, Miskolcon, a volt CD-butikban 2009. június 12-én, a Miskolci Földalatti rendezvénysorozat keretein belül bemutatott performansz során készült kép reprodukciója; fotó: Murvai Melinda)  

  jacques roubaud nyomán   (másutt, lehetne időben másutt az éj, nem a mindjárt befejeződő, mely elenyészik majd a nappalban, hanem a másik éjszaka, az, ami talán eljön.) éj, ha jönnél, napvilág hiányában a fények elnyúlnának a lankákon. látnám a lámpa belülről…