kklóóór

— A díszpintyeket költöztesd át a másik dúcba! — Ki kéne békülni… — A narratívák nagyon nem egyformák. — …mint az ég, kékülni… — És minden történet, még ha ugyanaz is („ugyanaz” [„»ugyanaz«”]),…

— Jól nézel ki. — Kár hogy nem érzem… se jól magam. — Akkor menj udvarolni! — Ezt most nem értem, de hát ez már csak az én bajom. Ráadásul kénytelen vagyok mindent elmondani. Mert mi van, ha az jut eszembe, hogy „kedves emberek,…

A „Hogy vagy?”-ra „Helló” a válasz — talán csak azon múlik, hogyan kérdezünk? Mert mit tudok én tudásról… meg hogy „csodajel volt, csak épp nem vettük észre”, mert nem tudok én, nem szeretek semmit (csak azt a pszeudo-istenélményt, ha…

„Egy pöcs vagy. Az apád büszke lenne rád.”  

„Nekem te ne üzengess; se így, se úgy” — a magázódás viszont talán nem is olyan rossz válasz, egyébként is közeleg a népszámlálás (vajon vele jön-e most is a szégyen?); van, amibe bele sem mer gondolni az ember, a szemed mozdulatlan, a szíved úgyszintén, csak…

1993-ban egy idős, azóta elhunyt miskolci kritikus, Horpácsi Sándor azt mondta, hogy nagyon sok gyenge szerző, és még több rossz mű létezik, de mindenkitől érdemes egy mondatot megjegyezni. A napokban két alkalommal is idéztem Koen Peeters Nagy Európai Regényéből — na nem…

Képtelen vagyok lemondani a nosztalgiáról, legyen az akár eszelős, a tükörképről még pontatlanságában sem, a kontúrjaimhoz ragaszkodom, ha elfolynak is, és a bosszúállást hagyom másra, a másik életére.