kklóóór

Tavaly november vége felé, egy vasárnap délutáni laza ejtőzés során volt egy elég rohadt álmom, hirtelen zuhantam bele, elnyelt az örvénye — majd már az ébredés felé haladva, de még félálomban rettegtem, mi van, ha tényleg úgy van, csak a tudatom egész egyszerűen…

Felütöd, bolond ember, a vázlatfüzetet, aki azt kutatja, de sőt rögtön végig is lapozod, ami volt, mint aki elfelejtette, hogy mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki, de hát míg sétáltál, mást sem csináltál, csak a…

Mint egy elutazás, jut eszembe hajnalban, amikor felrémlik előttem egy jelenet, egy kép emléke (eszelős nosztalgia), közel öt évvel ezelőttről, amikor is hosszú ideig járt fejemben egy kép, egy fotó, mely akkor valójában még nyilván nem létezett, csak egy előhívatlan negatív…

Különös fantázia-emléknyomok és rögeszmés mocskolódások reggelre, semmiképpen sem kontextus nélküli képek vagy jelenetek, sőt erősen abba ágyazottak, de „mindössze” potenciálisak, e ténynek van pozitív és negatív hozadéka is; s ezek a töredékek egyenesen azért…

„Idővel senki sem fog emlékezni arra, mit csináltunk” (ocsmány egy érzés, hogy „semmi” az egész), és nem csak arra gondolok, ahogyan a cigarettás ember érvelt állandóan („Mulder, az emberek még nincsenek felkészülve az igazságra”), hanem hogy…

az esti ködben hang száll, bárka súrolja a gázlót, arany szarufák éjszín vízen, szürke jelzősor vezet... érezlek a konyhában, illatok: réteg rétegen. szívpörkölt vörösborban, sült vér; hús a húshoz, nedv a nedvhez. se sugár, se forgács, se bennrekedt, korongnyi fény nem…