Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

június 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

Egy vers a Hévízből

2019.03.11. 08:45 klór

mint egy idegen, vagy valami különös, tétova turista, 
aki eltévedt egy távoli város ismerősnek feltűnő utcáin, 
és nem csak a látvány riasztja — körbefordultam kétszer 
a vörösmarty és a jósika utca sarkánál az út közepén megállva.  
akkurátus panoráma tárult elém aktuális éllel, mint mikor 
tükörben néztem meztelen magam, öregedő, puhos test 
— és nem a tükröt kezdtem el gyűlölni szívből. 
itt keresztöltéssel összefércelt táj, ahonnan teljesen kiveszett 
a valóságérzékelés képessége; a járda mellett áttúrt kukák, 
a flaszteren frissen lapított galambtetem, kissé távolabb 
ködbe burkolózott a kis park, holott déli volt a verőfény. 
a másik oldalon két hajléktalan szégyenkezve itta kannás borát, 
mögöttem az új neofiták éltették a rendet, húzták magukra önként 
a spekulatív pókhálókból szőtt, agyoncicomázott köntöst. 
ezt a nyájat terelni sem kell, megy magától a bár fals, 
mégis testhezálló lózungok után, ügyet se vetve 
— mint rövid üzenetre egy hírlap címoldalán — 
a sok nyomorult emberre ebben a nyomorult országban. 
mintha valahonnan megszólalt volna egy vidám dal, i feel good
kedélyes indulóként kísérve a tönkremenetelt. 
a tükör előtt állva befeszítettem karizmaim, azt a régi 
filmjelenetet újrajátszva pózoltam magamnak, 
hátha lehetne majdnem fiatal lélek a ráncos bőr alatt. 
egykori otthonom, a hunyadi tér felé néztem el utoljára, 
de arrafelé sem volt semmi megnyugtató, 
csak mintha lassan egészen egybemosódott volna 
— mint amit összehordott a szél — a két leépülés, 
bár testem láthatóan öregszik, az akaratom még megvan, 
amit pedig valaha az életemnek neveztem, sem oldódik föl 
a közöny és a gyűlölet demokráciájában.

(2018. május 29.)


(Megjelent az Hévíz 2018/4–5-ös számában)



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr914681772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.