Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

Kemény István: A királylány elszomorítása

2013.02.20. 14:09 klór

 Már van egy hely a világon, Megvetett Adolf udvarában, ebben a fertőtlenített, lelakatolt és elfelejtett udvarban, ahol mélyzöld vadrózsa futotta be kívül-belül az épületeket és a személyzetet, ott, ahol maga a förtelmes uralkodó volt kénytelen bezárkózni egy toronyba nagyhatalmú lánya elől, aki már soha-soha-soha nem kacag, de huncut és édes fény nyugszik a tekintetében, az a fajta egyszerű, önfeledt vidámság, melytől apja, a nyirkos kezű király egy toronyba záratta magát, és onnan gyűlöli, egyszóval van már egy hely a világon, ahol most az az egyetlen lány él, aki elszabadult tőlem, az egyetlen, aki joggal hiheti, hogy kiismert, az, aki kiégetett, közömbössé tett, lealacsonyított, megutált, elszörnyedt és megszökött tőlem, és aki most a távolban nem tud megszabadulni attól a belső melegségtől, szeretettől és vidámságtól, ami miatt az apját a toronyban, engem pedig itthon fojtogat a sírás, s aki miatt a zöld vadrózsaindák már kilencvenkilenc éve kúsznak ki a világba a toronyból, hogy végre engem ejtsenek foglyul, mert az öreg király barbár parancsa, hogy jöjjenek udvarába az ifjak, és szomorítsák el a lányát, keserítsék el, bírják legalább egyszer sírásra, hogy ő végre egyszer lejöhessen a toronyból, tegyék szerencsétlenné, öljék meg a lányát, és lehetőleg én legyek az, én, mert a lánya engem szokott megátkozni azzal, hogy szeretettel mosolyog föl az udvarról a toronyba, noha a szórakozott vadrózsatenger össze-összeszurkálja a testét, és a király gestapója a torony falánál évről évre kivégez egy ifjút, mert egyikük sem bírja elszomorítani a király lányát, aki önfeledten mosolyog, s mégis visszavár engem, visszavár, hogy elhozzam neki ezt a mesét, és végre teljesen boldogtalanná tegyem.

(Kemény István: Témák a Rokokó-filmből,
Holnap Kiadó, Budapest, 1991, 7–8.)

 

Szólj hozzá!

témák:  vers idézet kemény istván

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr915094077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.