Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

nyilas atilla: aki (nem) bevisz

2013.01.21. 12:14 klór

..életveszély..
(azt hiszem, te vagy az egyetlen
ember, akire rábízhatom magam
igazán, akinek megengedem és
akitől elvárom, hogy bevigyen a
hárshegyre.)

íme
a papírgalacsinon kisimítás után
(számomra immár csak szemüveggel)
olvashatóvá vált szöveg betűhíven,
melyet juhász gyula általad annyira kedvelt,
vélhetőleg késői fotójára emlékeztető
öltözékben és arckifejezéssel adtál át
a petőfi irodalmi múzeum éttermében,
a jogilag tizenöt éve önállósult
józsef attila kör születésnapi buliján.
egy dolgot ígérhetek:
nem fogok úgy rendelkezni ügyedben
(ha erre egyáltalán módom nyílik),
hogy ne mennék oda megnézni,
voltaképpen mi van veled:
meztelenül kuporogsz-e a sarokban,
lehetőség szerint csupaszra borotválva
(természetesen beleértve hajad,
szemöldököd és fanszőrzeted),
majd megmondják, kb. mióta szótlanul
— s hogy előtte napokon át mit üvöltöztél:
amit elkezdtünk, azt most már fejezzük be,
mama kínzó fejfájása vagyok,
beindulááás
, dzsihád, ilyesmiket —,
elutasítasz-e ételt s talán italt is,
beleharapsz-e hozzád bekukkantó
családtagjaid lábikrájába,
golyózol-e ürülékeddel
(mindezt csak ízelítőül, a pusztítás
most feltoluló képeitől eltekintenék).
az eshetőség dacára, hogy bizonyos mértékben
megjátszod magad, orvost hívok
(előbb, gondolom, körzetit).
ő véleményt mond,
(azt borítékolom,)
s akkor jön a döntés.
illetve odázható még
tizenkét, huszonnégy órán keresztül
(ha annyit kibírok cigarettáim
lázgörbéi közt, talán átölelve,
mint halott ikrek, egymást
— olyan lehet az örökkévalóság —,
bár feltételezhető, hogy jegyzetelni fogok,
amit nyugodt szívvel tekinthetünk
szakmai ártalomnak).
kérem
a betegek urát, a sírók istenét,
elmém világosítsa majd meg,
lássak túl saját nyavalyáimon,
bocsássa meztelen idegeimre
a megértés kegyelmes palástját,
de időben ismerjem föl a határt,
meddig terjed az áldozat,
és hol kezdődik a kárhozat.
s a döntés? mondom, akkor jön,
akkor hozom meg.

(nyilas atilla: [sugar]free,
szoba kiadó, miskolc, 2006, 89–91.)

 

Szólj hozzá!

témák:  vers idézet nyilas atilla

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr855030600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.