Ha egyértelmű, hogy (1) minden vonal felfeslik (és nem is feltétlenül azért, mert a csodajelet nem vesszük észre), és ha a kijelentés banalitása ellenére is leginkább (2) atomizált, magányos véglényeknek tűnünk föl, valamint ha (3) most tél van, zengő érc és hólánc és halál, akkor még (4) a szomorú karc is elmosódik, (5) rend csak kívül lehet, már ha — és (6) a kimetszett („megszüntetve megőrzött”) egyik vagy másik fél sem út. Azaz (7) nem tudok én, nem szeretek semmit, holott csak (8) a tudatalattim meg a felettes énem szórakozik kedélyesen, miközben (9) tettem, amit nem tettem, és mondtam, amit nem mondtam, csak (10) ledermedek, ha mintha már mást dermesztettem volna kővé — s meglehet, (11) minden egész meggyötör, akkor is csak a szerepeket játsszuk túl —, (12) a démon úgysem hibázik, és (13) már az sincs, hogy ha nem változtathatsz meg semmit, akár ki is rúghatsz a hámból, mert nincs hám, és (-1) nincs kígyó, nincs béka, szentelt víz van és búzakenyér; kétezer-tizenkettő január egy, dél.
Belátások újév napján
2012.01.01. 12:05 k.kabai l.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr313510883
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek