Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

Idézés, stb: rendrakás

2011.05.05. 10:19 k.kabai l.

1993-ban egy idős, azóta elhunyt miskolci kritikus, Horpácsi Sándor azt mondta, hogy nagyon sok gyenge szerző, és még több rossz mű létezik, de mindenkitől érdemes egy mondatot megjegyezni. A napokban két alkalommal is idéztem Koen Peeters Nagy Európai Regényéből — na nem azért, mert a regény maga olyan jó, sőt. (De ezt már megírtam.) Viszont vannak benne jó mondatok — ennek is lehet örülni. (Épp ezért nem kizárt, hogy idézek majd még.)

Idézni jó, „lopás” formájában (értsd: jelöletlenül, mintegy „erőszakosan” magunkévá téve) is. (Szintén megírtam már: lopott mondat — és ezt tényleg loptam: Szili József mondta egy szemináriumán szó szerint így, én pedig, követve a példáját, óvatos duhaj voltam.)

Tegnap a négy éven és hat költözésen át változatlan (azaz gyakorlatilag érintetlenül hurcibált) tartalmú dobozaimból szelektáltam, három zsáknyi papír- és négy zsák egyéb hulladékot távolítottam el belőlük; megidéződött több kor, számos korszak, és bámulatos gyorsasággal le is pergett rólam mindez — semmi eltévedt honvágy, szentimentális intermezzo, pláne nem volt eszelős nosztalgia, csak a pragmatikus szortírozás. Egy pillanatra azért belesajdultam a fentebb is látható kép darabjait tartalmazó szatyor megtalálásába, de csak annyi időre, hogy összerakjam mint puzzle-t és lefényképezzem kidobás előtt. És Pici is megerősített ebben a kívülről talán szenvtelennek, vagy akár lelketlennek tűnő magatartásban, amikor simán csak belesétált a képbe, mit érdekelte őt farost, akril, darabokra törve sem, csak megnézte közelről, megszagolta, majd ment tovább, mintha mi sem történt volna.

De hát én egy mindenestül idézetellenes ember vagyok, még ha be is vagyunk zárva egy folyvást mindent idézgető világba, egy folyamatos idézgetésbe — amely maga a világ.

Jut eszembe, ugyancsak Horpácsi Sanyi bácsi volt az, aki, miközben hallgattuk az 1993-as Tokaji Írótábor ünnepélyes megnyitóbeszédét (illetve egy, az állófogadás kezdetét kivárni türelmetlen író csámcsogását a svédasztal felől), azt súgta felénk: „itt van a magyar irodalmi NB III színe-java!”
 

Szólj hozzá!

témák:  kép idézet rend semmi bajunk

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr262879066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.