Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

december 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

Most érek el

2011.04.15. 14:34 k.kabai l.

Egressy Zoltánnak

„Tudjuk, mit hagyunk magunk mögött,
de azt is, mi áll még előttünk.
Az álmokat, melyeket az emberiség vázol maga elé,
mindig meg lehet valósítani.
Egykor a csillagoktól megigézetten álltunk,
ma megérintjük őket. […]
Talán ez az utolsó alkalom ebben a században,
hogy emberek jártak a Holdon,
de az űrkutatást folytatni fogjuk,
eredményeit hasznosítani fogjuk a továbbiakban is,
és új álmokat fogunk kergetni.
Igazán ragyogó dolgokat érhetünk még el.”
(Richard M. Nixon)
 

First man on the Moon — 1969.07.20.A Hold szó értelme különös módon megváltozott bennem, ahogy embereket láttam mászkálni a felszínén, de még inkább, amióta csupa rosszat hallottam róla, hűvös felszínéről: „űriszony, ügyetlen ruha, / fény-árnyék, átmenet nélkül, / örökös tiszta helyzet. / A szabadsághoz köze semmi.” Mi ez, ha nem a vegytiszta, romantikus ornamentika? Tündöklő Diana, szólítottam meg régente olykor magamban a bolygót, mely a szerelem istennőjének számított valaha, Ragyogó Arthemisz, Drágaságos Szeléné, Felfénylő Luna — utánozhatatlan árnyképe a bennünk lakozó sötétségnek; távolról sem az idillek fehér Holdja, közelről sem a békés és diszkrét Hold, de a baljós, részegítő, hájasan vöröslő, győzedelmes Hold, mely kínba, gyönyörbe, kínba veszít.
 


 

„A Holdraszállás az emberi történelem legnagyobb eseménye a világ teremtése óta”, s ha alkalmasint badarságnak, vagy legalábbis erősen túlzónak találom ezt az állítást, annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy amióta az ember csak kiűzetett az Édenkertből (amióta az ember abban a kósza hitben ringatja magát, hogy volt valaha Paradicsom), még sohasem jutott otthonától távolabb (holott ma már az ember, ha csak kiteszi a lábát, máris szarba léphet, minek azért olyan messzire utazni). És Cyrano de Bergerac szerint — aki nem költött személy volt, hanem hús-vér ember, mint te vagy én — az Édenkert is a Holdon található, megírta a Holdbéli utazás című 1649-es regényében, hogy amikor Éva és Ádám a Tudás Fájának gyümölcséből ettek, Isten a Földre száműzte őket. vakhold1969. július 20-án viszont megállt az idő és nem indult újra 1972 decemberében; íme, az analógia kikerülhetetlen: estéink Holdja, melyre fel-felpillantunk néha, tompa fényében tonnás magány, köztes éjszakáink, nappalaink keserítették el, már nem az a Hold, mit korábban neveltünk, nem nézed, se nem hallod, meg nem érinted volt tükrünket. Halott, néma világ ez, és hiába haladunk beljebb, mást nem találunk, csak egyre többet és többet ugyanabból a hazug, dermesztő semmiből, és a némaság percei a legkegyetlenebbek, mert akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel.
 

Astronaut Buzz Aldrin on the surface and the Lunar Module (LM) „Eagle” during the Apollo 11 extravehicular activity (EVA). Astronaut Neil A. Armstrong, commander, took this photograph with a 70mm lunar surface camera. While astronauts Armstrong and Aldrin descended in the Lunar Module (LM) „Eagle” to explore the Sea of Tranquility region of the Moon, astronaut Michael Collins, command module pilot, remained with the Command and Service Modules (CSM) „Columbia” in lunar orbit.
 

Majd egyszerre kikristályosodott bennem a kérdés: hogyan is lehetséges, hogy a Hold ragyogása bamba és árulkodó? Hogy a Hold nem átjáró, csak önelvű, önérdekű maszk, hóhérfehér és indokolhatatlanul feldúlt? És ez így ment tovább, szálltam, merültem szünet nélkül. Egyszerre megnyíltam a rejtett összefüggéseknek, egyre mélyebb és mélyebb szférákba ereszkedtem alá. Úgy éreztem, már csak egy hajszál választ el a világmindenség nagy titkának megfejtésétől, ami maga a Pokol. Lehet, hogy megőrültem. Aztán egy reggel arra ébredtem rémülten, hogy visszazuhantam a földre, a töredékes világba, a csupasz falak sivárságába; ismét ott vergődtem, fuldokoltam az időben. Én magamtól vártam többet.
 

Scientist-Astronaut Harrison H. Schmitt is photographed standing next to a huge, split boulder during the third Apollo 17 extravehicular activity (EVA-3) at the Taurus-Littrow landing site on the Moon. Schmitt is the Apollo 17 lunar module pilot. This picture was taken by Astronaut Eugene A. Cernan, commander.
 

Azóta mások is jártak rajtad — dadogtam a cseppet sem naiv Holdhoz fordulva —, újak, pelyhesek, egyívásúak, éltesek, lesülve jöttek haza mind. Mesélték, mennyi kalandjuk volt a Holdon; sokfélét meséltek, szörnyűt is — kitalálni olyat nem is lehetne; kétségtelen, hogy jártak rajtad ők is. Nem hinni el beteges volna, felszínes, bamba gőg. Megcsaltál velük, de nem baj; ami történt, nem történt.
 


 

Közben a szív kihagy, az ember feje tévedéssel, rossz döntéssel tele, undortól rándul görcsbe a gyomor — vesszek meg, ha értem. Néha olyan, mintha itt mindenki megőrült volna. Ha még kíváncsi valaki a véleményemre, minden ezekkel az izékkel kezdődött, amiket fellődöznek az űrbe. De hát nem lehet csak úgy embereket küldeni a Holdra, kell, hogy ennek valami következménye legyen. És én azt mondom, emiatt csinál itt mindenki ennyi hülyeséget: szétbasszák az eget is, és a becsületes, jámbor emberek isszák meg a levét.
 

Earthrise — Apollo 8. This view of the rising Earth greeted the Apollo 8 astronauts as they came from behind the Moon after the lunar orbit insertion burn. Earth is about five degrees above the horizon in the photo. The unnamed surface features in the foreground are near the eastern limb of the Moon as viewed from Earth. The lunar horizon is approximately 780 kilometers from the spacecraft. Width of the photographed area at the horizon is about 175 kilometers. On the Earth 240,000 miles away, the sunset terminator bisects Africa.
 

Aztán sokáig rá se néztem a Holdra, mondták is, hogy csak azt kapta az a büdös kurva, amit megérdemelt, és tudtam, már mindegy, csak sugárzó kör, penészes fényű korong, elfogadtam, neki ott könnyebb, neki így jobb, legyen.
 


 

Viszont történt nemrégiben valami furcsa. Lunáris rettenet, újra találkoztam egy majdnem elfeledett festménnyel, tökéletesen kerek telihold ül a közepén, olybá tűnik, pontosan a vászon mértani centrumában; a sápadt tányér mindent bevilágít, ami fölötte és alatta elterül, sötét sodra tenger, szája kimondatlan hangot formál, végső, semmitmondó ó-t. Döbbenetes, hogy milyen sugárzóan fényes a kép felső része, mert még a teliholddal együtt is túlzottan áttetszőnek és világosnak tűnik föl az ég. Hogyan lehet ily zöldes az ég, szinte azonosan a vízfelszín színével? Égbolt, mely ugyanolyan színű, mint a föld; éjszaka, mely világos, akár a nappal. A Hold fokozatosan leválik a környezetéről, nem is Hold már, csak mintha egy kerek lyuk támadt volna a vásznon; egy nyílás, melyen keresztül egy másik világba lehet átkukucskálni, az űrben felfüggesztett üres kör, egy szem, mely letekint a földre, és valami olyasmit lát, ami nincs is ott. Ez a Hold lenne az anyám és az apám, bár nem édes? Azt kaptam én is, amit megérdemeltem?
 

Illustration of Earth and Moon at average distance from each other (semi-major axis) as seen from distant space
 

Merev kezek, merev mozdulatok, boldogsághoz köze semmi, de a márványarcot nemesíti gyertyaláng, s a Hold tapintatosan elfordul, zoknit húz fülére. Kör a mezőben, fény, árnyék, átmenet nélkül, örökös tiszta helyzet: nem köszön az élet, pláne előre. Csak Hold: nyers kupac érc, még beolvasztatlan; egyre keskenyebbre élezett, csorba sarló — az ember igyekszik okosan felejteni.
 

Mare Tranquillitatis — A Nyugalom Tengere
 

Kedves Hold — szólítottam meg utolszor, tudtam, már mindegy; nem feladtam, veszítettem —, szép a maszkod, diktátor tündöklésed, bár én gyűlölöm és rettegek tőle, és nyilván ezt is az a kicsinyes isten adta rád (esetleg mással, másokkal együtt), aki elől menekülök, aki engem is kitagadott; szűk résén könnyeden kukucskálsz ki — én mégis azt szeretném, bár kérni is férfiatlan, ne tagadj majd meg engem, ha akárki megkérdi tőled, voltam-e én is valaki. De hiába: már nem is ismerjük egymást.
 

Map of the Moon, Andrees Allgemeiner Handatlas, 1st Edition, Leipzig (Germany) 1881, Page 4
 

Szélütötte, pontatlan mondatok köröznek a lényeg körül, szívüres térben sodródom — Nyugalom Tengere, messze vagy. A démon fenyegető szemhéj alól mered rám, vasálarca holdálarc — és az utazó elcsíphető fényeket keres, mozdulatmaradékokat, mint penészes istendarabkákat a kutya.
 

The first photograph taken by humans of Earthrise. Taken by Apollo 8 crewmember Bill Anders on December 24, 1968
 

Kis lépés, nagy lépés, isten hozott, ördög visz el, vagy fordítva — mindentől legtávolabb.
 


 

2 komment

témák:  térkép árnyék próza démon hold ébredés mindegy

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr852828126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"ezekről a részletekről nem szokás beszélni. Az emberek álma szentebb, mint az élet a pestisesek számára. Nem szabad elrontani a derék emberek álmát. Rossz ízlésre vallana az ilyesmi, s mindenki tudja, hogy az ízlés abból áll, hogy ne alkalmatlankodjunk, Én azonban nem alszom jól azóta. A rossz íz ott maradt a számban...attól a pillanattól fogva, mikor lemondtam az ölésről, végleges száműzetésre ítéltem magam" (Camus)
Az előbbi idézet természetesen a szövegkörnyezettel együtt lesz érthető. (A monológ után szintén felbukkan a Hold) És pártoljuk tehát az alkalmatlankodást, az álmatlanságot, a száműzetést!