Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

„Minden költő majom...”

2009.12.03. 08:57 k.kabai l.

E mondatot többször elmondtam már, s úgy tűnik föl, valamiképp mégiscsak igaza lehetett annak az ongai punknak, akinek a farmerből varrt hátizsákján olvastam ezt (a felirat szigorúan, ahogy kell, kék színű golyóstollal került oda), igen pompás buszozás volt ez Miskolctól Ongáig, erre emlékszem.

„Ami igaz, az igaz”Sőt konkrétan el is loptam ezt a szöveget tőle rendesen, például amikor idén úgy mentem Szigligetre, hogy egy fehér pólón ez a szlogen szerepelt, egy másikon pedig, melyet Sopotnik Zolira adtam, ennek állítólag még durvább változata: minden második költő majom. Róla egyébként is az a hír járta egy időben, hogy néha felpattan a Babettájára Tatabányán, s keze ügyében tudva műanyag bézbólütőjét siet Budapestre költőt verni. Sőt egy időben Bi-Tang Clan néven terveztünk hiphop-zenekart, az első slágerünk (vagy a második az Emmi nem [„Mindenki ott volt, csak Emmi nem, / de nem aggódtunk sokat, nem, mi nem”] után?) az Üsd a költőt, mert az jó neki című lett volna, el is kezdtük a szöveget írni, már az alákeverendő zenén is agyaltam, de valahogy félbemaradt ez a projekt, pedig ilyen sorokat tettünk össze: „Úgy hívnak, hogy Metafora Feri, / aki a költőt szemaforral veri, / a problémákat így kezeli...” vagy: „Az írónyíró, költőgyötrő, / félelmetes halálöltő...” és: „Twin Peaksben Neo, a Mátrixban Mulder, / de ki a halált tett hidegre Laura Palmer?”

De ez itt most nem a nosztalgia helye („A simogatás ideje elmúlt” — Málik Roland), csak eszembe jut néhány, nem is mindig ifjú vátesz, aki egyeseket hiúvá tesz (igen, ez az idióta rímpár is a Bi-Tangtól van); s feldereng egy galerista ismerősöm nem kevéssé sértő definíciója is, aki szerint csak a halott művész a jó művész (ebben még nem sok a nóvum, pusztán Ray Johnson önironikus mondatát vette át némiképp öncélúan értelmezve), de a költő holtan is kártékony. Na erre varrjak gombot, ugye?

Holott van költő, aki egyre inkább elfeledkezik valahavolt magamagáról, elveiről, határozottan képviselt álláspontjáról, s immár könnyedén fekszik le minden „kéznél lévő” lehetőségnek; van költő, aki most képvisel határozottan egy álláspontot, de a (politikai) széljárásnak megfelelően alakítja-módosítja azt; van, amelyik csak barátkozik, ám ezt végtelenül okosan teszi, s közben ellehetetlenít mindenkit maga körül; van, amelyik szimplán csak barátai-kollégái csaját nyúlja le, míg mások akár teljes művet is; van költő, aki a karrierjét választja a szerelem helyett; van, aki beleszarik a szádba, ha nem a megfelelő nyelvcsapásokkal operálsz; van olyan költő, aki önmagának díjakat jár ki, szavaztat meg, majd örömmel újságolja, büszkén hirdeti, hogy nem a „hatalom”, hanem a „szakma” ismerte el működését; van olyan, aki eleve segget csinál a szájából és élvezi; van, aki a tetves kis szemétdombján kukorékol már-már kóros önképtorzulásban szenvedve; van, aki divatot követ, szemet vet és viharos sikert arat a belterj posványában; és így tovább, és így tovább; és így tovább.

Persze tudom, ezek vaskos közhelyek, és gyakorlatilag bármely „hivatás” képviselőiről írhattam volna.

Nyilván nem minden költő majom. De a hajlam alighanem mindben, mindegyikünkben megvan rá.
 

6 komment

témák:  kép belterj költő gátlástalanság vigyázni kell bi tang clan

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr121570514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Két J.A.-parafrázis jutott az eszembe. Az egyik Kerékgyártó Feri tollából:

"Bölcső vagyok -- mit érdekelne
engem a bölcsészet maga?"

A másik apám verziója:

"Költő vagyok - maga nem érdekel."
@Birtalan Balazs: Az utóbbi különösen jó, köszönöm!
Tegnap egyébként ilyeneket firkáltam egy cetlire: „adjatok alám egy lovat!”, és: „verset kéne írni, de az olyan ciki” — alighanem ezekből lett ma reggelre a fentebbi kis kirohanás.
Most pedig eszembe jutott egy vonatút Szigligetről hazafelé pár éve, egy félrészeg utas velünk szemben, mikor hallotta, hogy költők is ülnek körülötte (mi Sopival elhatárolódtunk tőlük:), azt mondta, ő is költő, hozta a szokásos frázist, amelyből aztán majdnem használható „verset” rittyentettünk neki: „Ha van pénzem, költő vagyok. / Ha nincs, nem költök.”
:'(((((((((((((((((((..
Éljen a polioldalas szalon, na!
Elszalad velem a ló másik oldala.
Nekem mindig is szimpatikusabbak voltak a punkok,mint a költők,pedig inkább az utóbbi kaszthoz tartozom.Rajtam mindig segít,ha felismertetik velem,hogy valójában majom vagyok,hisz teljesen nevetséges saját vélt vagy valós el nem ismert zsenialitásunk felett sajnálkozni.
Fél gyógyulás,ha ki tudjuk röhögni önmagunkat és költészetetünket.