Gáááz!

Lófasz,
oppardon, szerveroldali hiba a betöltés közben — próbálkozzon meg az oldal frissítésével!

kklóóór

kabai lóránt naplója
— énblog, de tényleg.


Wikipédia Facebook twitter ustream YouTube formspring.me — kérdezz! formspring.me — kérdezz!


legújabb bejegyzések
korábbiak
új kommentek


avasi keserű

kocka és a haverok — a comic strip-sorozat a KULTer.hu portálon folytatódik

klór

vakk


kérdezz

hol a mikor?

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

új kommentek

  • klór: Ahogy mondja, drága kolléga, ahogy mondja. (2014.02.15. 12:09) szerelem
  • de én: Nagy munka lehetett, három–négy éven át... (2014.02.15. 10:13) szerelem
  • de én: Ez az egyik legkedvesebb Kemény István-versem. (2013.01.20. 14:57) Kemény István: A vak filozófus és a zajok
  • klór: @Luna Littlewood: Olyannyira az kívánkozik id... (2012.12.31. 07:37) Zéró
  • Littlewood: A pennyroyal tea igen fájdalmasan gyomorbeteg... (2012.12.31. 07:33) Zéró
  • de én: Hogy kerül Budapest vérképe az atlaszra? (2012.12.16. 00:01) Fénytelen érv
  • Judit Lingon: Te is megint ezzel a rozsdával jösz. :-) (2012.10.18. 11:59) Annak, akit
  • Utolsó 20

témák

címkefelhő

cc licenc 2.5

Creative Commons Licenc

A baglyok sem

2009.11.06. 19:12 k.kabai l.

Gustave Courbet: A világ eredete„A baglyok nem azok, aminek lát­sza­nak”, ez pedig nem pina, de még csak nem is egy fénykép róla, hanem Gustave Courbet A világ eredete című festménye, mely egy időben Hatvany Ferenc báró, majd később Jacques Lacan tulajdona is volt, jelenleg pedig a Musée d’Orsay gyűjteményének második legnépszerűbb darabja, már ha mérvadó lehet ennek megállapítására a múzeumi szuvenírbolt képeslapeladási sta­tisz­ti­ká­ja.

Szóval innen indulunk. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy a punci lenne a kiindulópont, de sőt biztos vagyok abban, hogy nem is a világ közepe. Konkrétan pedig „Tsúszó Sándor” faszságokat beszél, amikor azt találja írni, hogy „Kezdetben volt a Pina.” De egyáltalán honnan az az „eredet”, melyről a festő beszél? Honnan ered ez és hová tart?

Talán meredeken hangzik, de az űrre gondolok, az ürességre. Művi vetélés után. Lányok-fiúk jönnek-mennek, angyalkák készülődnek — vérecske kikaparva, kész. Ennyi. Ennyi? Üresen kong a fészek; a kipiszkált kosz, se a vére nem kiált föl a földből — csak ugyanaz a dermesztő űr, ugyanaz a megfoghatatlan semmi, ugyanaz a szorongató üresség, mint mindig, mi? Amiben vagyunk, mindannyian, kényszerűen, ugye? Ennyi? És aztán vagy megijedünk ettől az űrtől és megpróbáljuk így vagy úgy betölteni (kitölteni), vagy nem ijedünk meg, de megpróbáljuk így vagy úgy kitölteni (betölteni).

Szóval innen indulunk. Üresség és fény; unalom az űr helyén, unalomból bántani, na ne; ezt ne. Soha.

A baglyok sem azok, aminek látszanak, semmi nem az. Szúrj bele bármibe, más jön ki belőle, mint várnád — és ennek kijelentéséhez még különösebben paranoidnak sem kell lenned, nemhogy összeesküvéselmélet-gyártónak. Tanuljuk újra a hangokat, kimondani, a szavakat, megformálni, a mondatokat, felépíteni. Vagy maradj az egyszerűbb megoldásnál, kedves ismeretlenem, felebarátom, barátom, testvérem. Ultrahang, röntgen, CT kevés ehhez. A nagy űr — az asztal beszakad alatta — mindent visz.

Pedig igazából csak annyit akartam mondani, hogy tényleg semmi bajunk.
 

2 komment

témák:  pina abortusz eredet unalom üresség szomorúság tanulni élni ambulancia semmi bajunk

A bejegyzés trackback címe:

https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr661504680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pedig néha a baglyok pontosan azok, aminek látszanak. (misztikuss tűz jer velem) És az unalom. És a szó, a szex, a teremtő/teremtési/rombolási fixációk csupán. (az üresség a pokol - annál még halasztani is jobb)
"hát leporoltuk végre a nagy szavak hátát és megmostuk a legnagyobb szavak hátát is
az élet láthatatlan emeletei között úgy tűnik végleg felvontuk
magunkat s most úgy állunk hogy a férfi női ivarszerveket javít
a primitív gesztusok meg csak az amúgy is romantikátlan
kompozíciókon hajtanak keresztül
szívünkben vég nélkül izzítjuk az aranyrudakat miközben
a frontérzékenyek kiterült siralmain hasra esnek a nappalok
oly kíméletlenül vonaglik rajtunk a világ és mi képtelenek vagyunk
megérteni egymást kiteszünk néhány irányjelet aztán tiltakozunk
és az évgyűrűk falán szilánkosra törnek vallomásaink"
(M. N. G.)